Nem igazán sikerült a múlt héten eljutnom a blogírásig, de mentséget, kifogást mindig találok, ezekkel tele a padlás. Tegnap késő estig dolgoztam, amúgy pedig egész héten vendégem volt, így a gép előtt ülés kissé háttérbe szorult.
Még pár hétig biztos dolgoznom kell, dolgozni fogok. A szülési szabadságot (vagy valami ahhoz hasonlót) legkorábban a 26. héten kezdhetem meg, így egyszerű matekkal kiszámolható, hogy ha most vagyok 20-21 hetes terhes, akkor még legalább öt hetet le kell húznom. Nem olyan szörnyű, jóval kevesebb órát, jóval kevesebb napot dolgozom, de sajnos ennek megfelelően a pénz is ennyivel kevesebb.
Nem bánom, mert még így is elfáradok, viszont ezek az itt-ott munkák még jobban szétdarabolják a napomat, hetemet. A héten például ma (hétfő) délután dolgozom, kedd délelőtt, szerdán napközben egyórás céges megbeszélés, csütörtök délelőtt, péntek egész nap reggeltől estig.
Már most három vagy négy számmal nagyobb egyenruhát hordok, nehézkesen mozgok néhol, a hajolgatás, fürdetés elég megerőltető, így valószínűleg tényleg befejezem a munkát, amint lehet. Kicsit idétlennek tűnik számomra, hogy egy hordó külsejű ápoló próbál támogatni egy labilis, járókeretes nénit. Ha megbillenne, nem tudom, melyikünk tudna gyorsabban mozogni. Ráadásul néhányan próbálnak kímélni engem, ó, nem kérnek szendvicset, majd ők megcsinálják, vigyázzak a forró teavízzel, inkább nem kérnek teát, a kollégáim is - ha ketten vagyunk egy betegnél - többet igyekeznek csinálni, de ez inkább kellemetlen, hiszen nem az ő dolguk helyettem végezni a munkát...
A szülési szabadság korai megkezdése azzal jár természetesen, hogy hamarabb le is fog telni a szülés után. Ez a része viszont abból a szempontból nem érdekel, hogy nem akarok mindenáron visszamenni dolgozni. Egy pici baba, négy nagyobb gyerek, egy férj, egy háztartás mellett talán ez megérthető. Ha találok valami könnyű munkát, esetleg itthonról végezhetőt, vagy olyan részmunkaidőset, amely tényleg nem veszi el a hetem nagy részét, akkor meglátjuk. De haladjunk lépésenként. Először legyen meg a baba, legyen egészséges, én is jöjjek rendbe, aztán majd kitűzzük a következő célt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése