Orvosok, ellátás, recept, díjak, hasznos tudnivalók (is)

Ígértem, hogy szentelek egy külön bejegyzést az angliai orvoslásnak. Mármint annak a részének, amelyet már tapasztaltam. A terhesség és szülés részleteit már leírtam, most a maradékról írok.
Léna születése után újabb gondokkal kezdett szembenéznem, nevezetesen a szoptatással. Előző négy gyermekemnél nem akadtak gondok, finoman szólva is tejgyárnak, ősanyának és hasonlónak neveztek. De most. Valahogy semmi nem volt ugyanaz, már az elejétől kezdve. Mivel viszonylag nagy súllyal született, a kórházból való hazahozatalkor vesztett a súlyából. És ezt a súlyt tartotta is. Hiába etettem, három-négy, majd egyóránként, nem hízott. A védőnő kétnaponta jött mérni, aggodalmát fejezte ki, mindegyik más tanácsot adott, más pózban szoptassak, fejenállva, óránként, kétóránként, négyóránként, keltsem fel, hagyjam aludni, igényt szerint etessek, időhöz kötve, mérjem őt, ne mérjem, fejjek, ne fejjek stb. Bármit tettem, Léna nem hízott. Beküldtek minket a kórházba, ahol megvizsgálták, közölték, teljesen egészséges, legyek türelmes. Ettől persze agyvérzést tudok kapni. Legyek türelmes, miközben kétnaponta izélgetnek a legellentétesebb tanácsokkal, és jegyzetelnek aggódva, hogy jaj, mi is legyen a következő jótanács. Beszéltem egy magyar védőnővel, tőle is tanácsot kértem. Ő azon a véleményen volt, hogy a baba éhezik, a képeken tényleg lógott rajta a bőr. Felhívtam egy itteni védőnői forróvonalat, ahol azt mondták, türelem. Elvittem a helyi védőnői tanácsadásra, megmérték, konstatálták, hogy valóban nem hízik, de legyek türelmes. Az egyik fél azt mondta, azért alszik olyan jókat, mert nem eszik eleget, leesik a vércukra, és nincs ereje ébren maradni. A másik felén azt hallgattam, örüljek, milyen jó baba, és annyit eszik, amennyire szüksége van, nem kell neki kiegészítés. Vettünk egy mérleget, és naponta mértem, többször is. Etetés előtt, után, reggel, este, fürdés előtt. Nem hízott. A fejéssel egyre kevesebb tejem volt, nagyon úgy tűnt, elapadóban van a forrás. Miután betöltötte a 4. hetet és egyetlen grammot sem hízott, úgy döntöttem, nem hallgatok senkire, csak az ösztöneimre. Igaz, nagyon más lehetőség már nem maradt, a türelmem elfogyott, a tanácsokból elegem volt, a két szemem kisírtam már, Léna még mindig soványnak tűnt, így Bandi elment a boltba tápszerért. Itt a legkisebb sarki boltban is kapni legalább kétféle tápszert, orvos a legritkább esetben írja csak fel. Védőnő azóta sem látta, ha kérdezték, mindenhol elmondtam, hogy üvegből etetem, nem akadtak fent rajta. Főleg, hogy másnaptól szépen evett, és két nap múlva a mérlegelésnél már többet mutatott a mérleg. Azóta pedig behozta az összes lemaradást, ma átlépte a 9 kilót, sok mindent lehet rá mondani, de hogy sovány, azt nem.

Nem éreztem magam frusztráltnak, mert nem tudtam szoptatni, őszintén mondom, nem érdekelt. Egyetlen cél vezérelt, hogy Lénának jó legyen, jóllakjon és hízzon. Ha tápszertől, akkor tápszertől, ettől nem vagyok rosszabb anya, tudom, hogy mindent megtettem, mégsem ment. Hiába írják mindenhol, hogy csak az nem tud szoptatni, aki nem akar, ezúton üzenem, ez nem igaz. Lehet, a korom miatt, lehet, a szervezetem már nem a régi, igazából tökmindegy. Nem örülök neki, hogy így alakult, mert utálom mosogatni a sok cumisüveget, cumit, az éjszaka közepén tápszert keverni, de valamit valamiért…

Ha már említettem az orvost és a receptet: itt fixáras a recept, 7.65 fontba kerül minden egyes recept. Van három hónapos recept-előfizetés, ha négy vagy több gyógyszer kell az embernek, akkor 29.10 fontot kell fizetnie, de ezt előre. Van egyéves előfizetés is, ha 15 vagy több gyógyszerre van szüksége az embernek ezalatt az egy év alatt, ez 104 fontba kerül. Vannak ingyenességre jogosító tényezők. Receptárak

Nem kell fizetni a gyógyszerért 18 éves kor alatt és 60 éves kor felett, a terhesség első percétől a gyermek egyéves koráig (ilyenkor kiállítanak egy ún. igazolást, amelyet be kell mutatni a gyógyszertárba, ez ingyenes fogorvosi ellátásra is jogosít), bizonyos egészségi állapot, valamint alacsony jövedelem esetén. Persze vannak még egyéb esetek is, amelyekkel ritkábban találkozni, de ezeknek utána lehet járni. Nagy segítség, hogy a gyerekeknek nem kell fizetni, bár hála Istennek, nem sűrűn betegek.
Az orvosi ellátás, mármint a hagyományos tb, azaz NHS ingyenes, néha lassú. Ezen felül lehet fizetni magán egészségpénztári díjat, amely időnként hasznos, például beutaló esetén, 3-4 hónapos várakozási időnél. Mérlegelni kell, megéri-e, vannak kedvezmények, mi például családilag fizetjük, mármint Bandi fizeti, mi pedig vagyunk a család…
A terhesség alatt és a szülésnél nem kellett fizetni, igazából eddig még sehol sem. Erre értettem, hogy itt az orvosi ellátás ingyenes. A fogorvos például nem. Fogorvosi díjazás

Háromféle árkategória van (18 éves korig itt is érvényes az ingyenesség): az első 17.50 fontba kerül, ez tartalmazza a vizsgálatot, a diagnózis felállítását, a röntgent (helyben végzik), megelőző tanácsokat, fogkőleszedést, csiszolást. A díjakat mindig az időpont kérésekor kell fizetni, vagyis előre. A második kategória díja 48 font, ez tartalmazza az előző kategóriát, plusz tömést, gyökérkezelést, illetve a foghúzást. A harmadik 209 font, a fentieken felül benne vannak a koronák, hidak és pótlások. Ezek az árak csak akkor érvényesek, ha az ember hathavonta jár ellenőrzésre. Erre külön levélben figyelmeztetik az embert. Ha nem megy el az ember lánya, akkor mindenféle plusz költségeket számolnak fel, de ezeket nem ismerem, lévén, hogy mindannyian minimum hathavonta járunk, de inkább sűrűbben. Ha nem megyünk el egy időpontra, és nem mondjuk le, akkor két meg nem jelenés után kitiltanak az adott fogorvosi rendelőből, mert csak raboljuk az idejüket, és igazuk is van. Az árak úgy érvényesek, hogy az első alkalommal elmondják, mire van szükségünk (mondjuk hat tömés, öt húzás, két korona), és egy kezeléssorozat egy áron van. Tehát ha azt kérjük, hogy most a töméseket csinálják meg, akkor 48 fontba kerül mind a hat tömés, akkor is ha ezt hat különböző időpontban csinálják. Ha csak 2 tömést kérünk, akkor az kerül 48 fontba, és a következő kezeléssorozat során a négy tömés fog újabb 48 fontba kerülni. Ha kérjük a 48 fontos kategóriába tartozókat, vagyis a hat tömést és öt húzást, akkor az lesz 48 font, sok-sok időponttal. Ha viszont kérjük a koronákat is egyben, akkor jobban járunk, mert akkor egyszer 209 font, míg ha most csak az olcsóbbakat kérjük, akkor legközelebb ugyanúgy ki kell fizetni a 209 fontot az újabb kezelésért. Remélem, érthető, amit írok.

A fogszabályozás sem ingyenes. Illetve attól függ, a fogszabályozó szakorvos mit állapít meg. Ha úgy látja, hogy igenis fontos a fogszabályozás, nem csak esztétikailag, akkor 19 éves kor alatt kapható ingyen. Dóri is így fog kapni, egy hónap múlva ilyenkor már lesz neki. Igaz, ehhez várólistára kellett kerülni, és majdnem 8 hónapot várni. Amúgy kb. 2000-6000 font egy fogszabályozó, amit lehet részletre is úgy fizetni, hogy amíg fent van, és minden hónapban megy az ember állíttatni, addig fizet. De még részletre is borzasztóan sok lenne, ennyit nem tudunk és nem is akarunk kifizetni. Várhatóan max. 2 évig lesz fent neki, kíváncsi vagyok, majd beszámolok a fejleményekről. A fogszabályozásról

Még egy „általános” dolog, az oltás. Itt kicsit másként van az oltási rend, mint Magyarországon (illetve ahhoz képest mindenképp, amit még Kata kapott). Először is, itt nincs BCG-oltás, csak ha az ember bizonyos országokból származik, illetve készül odautazni a babával. Vagyis Léna a családban az egyetlen, akinek nincs és nem is lesz oltási folt a vállán. Kéthónaposan kapta az első oltását, öt az egyben, diftéria-tetanusz-szamárköhögés hármas + gyermekbénulás + Haemophilus influenza ellen, valamint Streptococcus pneumonia bacterium ellen is. Háromhónaposan megkapta ugyanezt az ötöst, valamint meningitis (járványos agyhártyagyulladás) ellen. Négyhónaposan járt neki az ötös harmadik része, a streptococcus és a meningitis elleni második dózisa. Legközelebb egyéves kora körül kell menni, akkor kapja a haemophilus és meningitis elleni emlékeztetőt, a streptococcus harmadik adagját, valamint az első mumpsz-rubeola-kanyaró elleni oltást. Mielőtt iskolába menne, vagyis négyéves kora előtt jár neki a mumpszos második fele, es egy négyes adag emlékeztető (diftéria-tetanusz-szamárköhögés-gyermekbénulás). Ezután már csak 12-13 éves kor környékén van oltás, méghozzá a HPV elleni (ez csak lányoknak, méhnyakrák megelőző oltás), és 13-18 éves kor között a diftéria-tetanusz-gyermekbénulás utolsó adagja. Oltási rend Angliában

Most egy személyes orvosi élmény is. Katának hónapok óta romlik a hallása, illetve az utóbbi időben vettem/vettük észre. Szeptemberben az iskolaévet egy nagyobb megfázással kezdte, újra előjött a már két éve tünetmentes asztmája, kapott állandó gyógyszert rá. Ekkor kezdtem el felfigyelni arra, hogy mintha nem hallana rendesen. Próbálgattam neki suttogni, háta mögött halkan beszélni, egyértelmű, hogy gondjai vannak. Csináltunk itthon hallástesztet (mikre nem jók az androidos alkalmazások…), de természetesen elvittem orvoshoz is. A doktornő megnézte a fülét, azt mondta, zsír blokkolja a fülét, egyelőre fülmosást ír neki elő egy héttel későbbre, aztán majd meglátjuk. Katának mindig is nagyon sok fülzsírja volt, rendszeresen pucolom neki, akár ártok vele, akár nem, muszáj. Igyekszem nem benyomni a fülpiszkálót, de az nem állapot, hogy néha a fülén folyik ki, egyszerűen nem lehet elég sűrűn tisztítani. El is mentünk a nővérhez fülmosásra, bár ettől én rettegtem. Tudom, hogy mások a módszerek, mint régen, de nevelőapukámnak fiatalkorában fülmosáskor szétmosták a dobhártyáját, műdobhártyát ültettek be neki, és élete végéig süket maradt az egyik fülére. Katának elkezdték mosni, nagyon sírt, hogy fáj neki. Hiába vigasztaltam, állította, hogy fájdalmas, pedig nem lenne szabad. Vagyis nem sikerült kimosni neki, állítólag azért, mert meg van keményedve. Egy hétig olívaolajat kellett csepegtetnem a fülébe, fellazításképpen. Minden orvosi könyvi tanács ellenére vettünk speciális világító fülkanalat és kiszedtük a füléből a blokkoló fülzsírdarabokat.

Aznap, amikor mentünk volna, hívott a nővér, hogy sajnos nem ér rá, és különben is inkább vigyem el a gyereket fülszakorvoshoz… Beutaltak minket Lutonba, a kórházba kb. egy hónap későbbre. Rendkívül unszimpatikus indiai (vagy valami hasonló) nemzetiségű doktornő volt, akinek egy árva szavát nem értettem sem én, sem Kata. Elküldött bennünket ott helyben hallástesztre, megállapították, hogy a bal fülében valószínűleg folyadék van, az Eustach-kürt „eldugult”, ez okozza a halláskárosodást. Erre van egy módszer, ventillációs tubust (Grommet) tesznek be altatásban a fülébe, amely magától kiesik 6-12 hónap múlva, ezen keresztül tud folyamatosan távozni a folyadék a füléből. Mindjárt ki is akarták írni a műtét időpontját, és amikor kértem, hogy a) magyarázzák el nekem alaposan, mi is ez, mivel jár stb., b) szeretném megbeszélni a férjemmel, mielőtt kés alá küldöm a gyereket, akkor nagyon furcsán néztek rám. Nem szoktak itt hozza az akadékoskodó anyukákhoz. Grommet „cső”

Visszamentem a háziorvosunkhoz, tanácsot kértem tőle, hogyan lehetne elkerülni a műtétet, de sajnos sehogy. Egyelőre van egy második időpontunk Lutonba, ahol majd újra megcsinálják a hallástesztet, és ha nem javult (előfordul, hogy magától felszívódik a folyadék), akkor sajnos szükség lesz a műtétre. Hiába bizonygatják, hogy 15 perces rutinműtét, melyik anya engedné jó szívvel a 6 éves lányát megműteni? Remélem, javult, mintha jobban hallana, de nem akarom magamnak bebeszélni, majd meglátjuk, mit mondanak a műszerek. Ha ezen túlleszünk, majd elmesélem, hogy alakult…

Helyzetjelentés

Telnek a napok, hetek, lassan hónapok. Próbálok rendszert vinni az életünkbe, és minden nap este későn eszmélek rá, hogy mennyi mindenre nem jutott aznap idő. Például blogírásra, telefonálásra, email írására, olvasásra, pihenésre, játékra stb. Nem panaszkodásképpen mondom, de el lehet képzelni, hogy egy ekkora családban mire juthat idő és mire nem. Igyekszem fontossági sorrendet felállítani (csak úgy, de néha listával is), hogy arra jusson, ami igazán fontos számunkra.
Lassan (egy hét múlva) lejár a „gyesem”, valamit kezdenem kell magammal. Voltam a főnökömnél elbeszélgetésen, visszamegyek dolgozni, eleinte csak 1-2 napra hetente. Bandi itthon marad Lénával, itthonról dolgozik, én pedig így el tudok menni visszaszokni. Plusz bevállaltam a hétvégi reggeleket és ebédidőket, talán akkor hiányzom legkevésbé a családnak. Persze előtte el kell végeznem újra a tréninget, amit a belépésemkor, mintha bármit is elfelejtettem volna az elmúlt pár hónapban. Ennyi munkával talán tudom pótolni a kieső mostani jövedelmemet. Amire sajnos szükség is van…
Nézegetünk mostanában házakat. Hemelben és a környéken is. Szeretnénk nagyobba, kényelmesebbe, elférhetőbbe költözni. Nem egyszerű. Sokan vagyunk, szeretnénk külön lenni, de mégis együtt. Az ideális ház legalább ötszobás, két, de inkább három fürdőszobás, nappalis, étkezős, tágas és jó helyen van. No, és persze olcsó is. És ha lehet, Hemelben legyen. Valahogy ezek a feltételek egyszerre sosem teljesülnek. Ami szép és jó, az drága vagy messze van. Ami olcsó, talán jó lehet, az szintén messze van, ráadásul ha kb. ugyanilyet tudunk bérelni, akkor nem éri meg többet fizetni és költözni miatta. Heti 1-2, néha 3 házat is megnézünk, ahogy teszik fel az ingatlanirodások az internetre. Párnál már regisztrálva vagyunk, néha küldenek emailt vagy telefonálnak, még mielőtt felraknák a weboldalra.
Addig is, amíg áthelyezzünk székhelyünket a tökéletes házba, Lénának berendeztük az „irodát” gyerekszobának. Elmúlt 6 hónapos, neki is kijár a nyugalom, nekünk is. Igaz, éjszaka még mindig legalább egyszer ébred, de inkább kétszer, de így nyugodtan tud aludni, nem zavarja tévé, mászkálás, telefon stb. Összevontuk a hálószobát az irodával, így amíg én alszom, Bandi tud ugyanabban a helyiségben számítógépet bűvölni. Nem mintha így tartalmasabban töltenénk együtt az időt, de mégis egy szobában vagyunk, közelebb egymáshoz. Szeretnénk különvenni a két kicsit, Timit és Katát, sajnos egyre jobban ölik egymást, veszekednek, Timi lassan kamaszodni kezd. Hülyén hangzik egy tízévesnél, de tényleg így van. Kata még babásabb, kicsi, Timi pedig még rá is játszik a nagylányságra, jó lenne őket szétszedni. Nagyrészt ez is indokolja a házkeresést, hogy tényleg mindenkinek jobb legyen.
Közben zajlik a mindennapi élet, időnként orvoshoz megy egyikünk-másikunk (ezekről hamarosan lesz egy bejegyzés), az iskolában is történik hol rossz, hol jobb. Gergő eldöntötte, mit szeretne tanulni, Dóri most kezd elbizonytalanodni. Hiányoznak a barátaim, tervezem a hazautat, de mindenki igényét figyelembe kell vennem. Már most gondolkozom a nyáron, a nyaraláson, mihez kezdünk, mit csináljunk, ami a) megfizethető, b) mindenki élvezi, c) képes vagyok megtervezni, megvalósítani és nem őrülök bele. A legnagyobb realitása jelenleg egy tengerparti sátoros kempingnek van, beülünk az autóba heten, két sátorral és két-három óra alatt lent vagyunk a tengerparton, sátrat verünk, egy hétig lógatjuk a lábunkat. Aztán persze belelóg a bilibe a kezem, mert rájövök, hogy enni is kell, hisztis családtagjaim nem esznek meg mindent, szórakoztatni is kell őket (főképp nekem), és még a híresen „jó” angol időjárással is számolni kell…
Voltak mindenféle terveim, görög tengerparttól kezdve az egy hét Balatonparton eltöltendő láblógatásig, de mindenre nem jut sem idő, sem pénz. 6 hét nyári szünet van, ezt kell beosztani, Bandinak a szabadságával kell gazdálkodnia, a nagyok terveire is figyelnem kell, szóval nem egyszerű összehozni egy nyaralást... Így egyelőre inkább küzdök a hétköznapokkal és a blogírással…