2010. július 9-én érkeztünk meg ide. Pontosan oda, ahol most vagyunk. Ebbe az országba, ebbe a városba, ebbe a házba. Amelyet, azt hiszem, teljesen belaktunk. Mármint nem az országot, de legalább a házat...
Mit is mondhatnék? Itt sincs kolbászból a kerítés, ugyanúgy küzdünk nehézségekkel, anyagiakkal, lelkiekkel, fizikaiakkal, mint otthon. Persze, sok szempontból biztos jobb vagy rosszabb, de mindenképp más.
Ez alatt a két év alatt sokmindenről beszámoltam, és tervezem folytatni, írni a blogot tovább. Remélem, sok hasznos dolgot is írtam, aki ismer, annak biztos öröm volt olvasni rólunk, aki pedig csak most, így ismert meg, talán jobban megért ez alapján.
Szeretünk itt lakni. A gyerekek már nem akarnak visszamenni, beilleszkedtek, itt vannak barátaik, el sem tudják képzelni, hogy otthon lakjanak újra. Lehet, később minden változni fog, felnőtt fejjel már másképp gondolkodik az ember. De egyelőre maradunk. Itt, ebben az országban, talán ebben a városban, de mindenképpen másik házban „ünnepeljük” majd a négyéves évfordulót. Nemsokára heten leszünk, a kicsik nőnek, nem fogunk elférni. Keresnünk kell egy nagyobb, jobb elosztású házat. De majd úgyis beszámolok erről, ha eljön az ideje...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése