Új munka, új autó

Rá kellett jönnöm, hogy túl sokat vállaltam. Nem bírom a két munkát csinálni, állandóan fáradt vagyok, ideges, akkor is aludni akarok, ha egész éjjel aludtam. Kómásan lézengek, főleg miután 40 órákat vagyok ébren, amiből 17-20 órákat dolgozom, és pár éjszakai műszak után nagyon nehezen vagy egyáltalán nem tudok visszaállni a normális kerékvágásba. Nincs mese, valamelyiket fel kellett adnom. Gondolom, nem árulok el nagy titkot azzal, hogy ez az éjszakai állás volt. Beadtam a felmondásom, és mire visszajöttünk a nyaralásból, már nem is mentem többet.
Most „csak” a házhoz kijárós gondozói munkát csinálom, ugyanazt, mint rég. Annyi különbséggel, hogy sokkal többet vezetek, mivel kis falvak között rohangálok egész nap. Megkérdeztem, tudnak-e több órát adni, igennel válaszoltak, sőt, felajánlották azt az éjszakai munkát is, amire eredetileg jelentkeztem. Így most kedden és szerdán reggel 6-tól este 6-ig dolgozom, minden csütörtök éjjel 10-től reggel 8-ig, minden második péntek éjjel 10-től reggel 8-ig, és minden második hétvégén, szombaton és vasárnap reggel 6-tól este 10-ig. Értelemszerűen, amikor péntek éjjel dolgozom, azon a hétvégén szabad vagyok. Az éjszaka – reméljük – annyival jobb, hogy egy bácsihoz megyek, nem egy egész emeletnyi beteg emberért vagyok felelős, valószínűleg ez lesz a hátulütője is, mivel nehezebb lesz ébren maradni. A bácsi nem egyszerű, többféle betegsége is van, küzdeni kell vele rendesen, de remélem, menni fog. Ez a mai az első éjszakám vele, majd pár hét múlva kiderül, bírom-e ezt így csinálni. Nem mellékesen itt az éjszakáért másfélszer annyit fizetnek, mint a Bupánál. Az alapbér is több, így összességében várhatóan jóval többet keresek majd, mint eddig. Persze, adóznom is többet kell majd, ez jövő hónap elején ki fog derülni.
Eddig bárkivel voltam együtt, mindenkivel kijöttem, a betegek, akikhez járunk, aranyosak, szimpatikusak, a családtagok kivétel nélkül kedvesek, értékelik, amit a hozzátartozókért teszünk. Ez nagyon hiányzott az éjszakákból, soha senki nem mondta, hogy köszönöm, csak mindig és mindig többet akartak.
Mint mondtam, sokat vezetek, persze mihez képeset. A hosszú napokon 100 mérföld körül, ami kb. 160 kilométer. Mivel a nagy, családi autónk viszonylag sokat fogyaszt, úgy döntöttünk, hogy drága mulatság lenne azt használni erre a munkára, így beruháztunk egy kis autóra, amivel járhatok.

A cég fizet benzinpénzt, és ezzel a kisautóval bőven jól járok, még a havi törlesztőrészletén és a biztosításon felül is spórolok a benzinen. Egyelőre két autónk van, de drága mulatság ezeket fenntartani, lehet, a nagy autótól megszabadulunk előbb-utóbb, vagy mire odakerül a sor, találok másik állást, ki tudja…