Léna ma kéthónapos. Ezzel erőteljesen sikerült realizálódnia annak, hogy milyen gyorsan is repül az idő. Rég írtam ide is, a napok csak múlnak, telnek, észrevétlenül elérkezik a következő nap.
Többnyire ugyanúgy zajlanak a napjaink, de talán még sohasem írtam meg pontosan, hogyan. Íme:
Bandi és én reggel 6-kor kelünk, Dóri is valamikor ilyentájt tér magához, illetve csak a kávéja után. Bandi elfoglalja a fürdőszobát, én pedig a konyhát. Kávét, két bödön teát főzök, a kicsiknek kakaót csinálok (az egyiknek kakaós kakaót, a másiknak egyik nap epreset, a másik nap banánosat), kirakom a multivitaminjukat (az egyiknek narancsosat, a másiknak epreset), kekszet mellé (ha esetleg vendég jóvoltából van itthon Túró Rudi, akkor azt). Bandinak reggelit készítek, és ha nem főztem neki előző nap, akkor csinálok aznapi ebédet. Kivéve, amikor Léna éppen reggel 6 és 6.50 között éhezik meg, mert akkor bent eszik valamit Londonban, a munkahelye környékén. Bandi 6.50-kor megy el, ezután felkeltem a lányokat, lemennek kakaózni, utána pedig próbálom őket rábírni az öltözésre. Ez néha egészen fél 8-ig, vagy még tovább is eltart. Ha gyalog megyünk az iskolába, akkor 8.25-kor kell legkésőbb elindulnunk, ha kocsival dobom el őket, akkor 8.35-8.40 felé kell indulni. Ebbe bele kell kalkulálnom Léna fel-(néha át-)öltöztetését, megetetését stb.
Gergő 7.25-kor foglalja el a fürdőszobát, Dóri ilyenkor már indulófélben van és a fogkeféjéért hisztizik. A lányok persze nem öltöznek, őket folyamatosan noszogatni kell, hiszen még egy gyors reggelinek is bele kell férnie az időbe, ez általában cornflakes. A reggelek egyszerűen rémálomhoz hasonlítanak, a legkisebb eltérés is felborítja az egész rendszert. Ha valaki kicsit tovább vécézik, fürdik, mos fogat, később kell pár perccel, az káoszt okoz. Mire hazaérek a kicsivel 9 körül, kimerülök.
Ezután jó esetben reggelizek valamit, „rosszabb” esetben megetetem, esetleg újra átöltöztetem, helyzettől függően. Szétválogatom a szennyes ruhákat, bepakolom a mosógépet (szinte mindennap mosok), kipakolom a mosogatógépet, újrapakolom, elindítom. Bekapcsolom a gépemet, megnézem az üzeneteimet, megjön a posta, kibontom a leveleket. Ekkor már 11 óra felé jár. Kipakolom a lejárt mosógépet, kiteregetem a ruhákat, esetleg a felét visszarakom szárításra. Lekapcsolom a mosogatógépet, iszom egy kávét. Ezután újra Léna jön, aki ekkorra már újra megéhezik. 12 óra, 6 órája talpon vagyok, éveknek érzem, mégis csak pár dolgot csináltam meg, a teendős listámnak még a negyedénél járok. Tegyük hozzá, hogy a fent leírtak csak akkor érvényesek, ha Léna jó kislány, nem sír, nem nyűgös, ami az esetek többségében hála Istennek, így van.
14.30-kor kell elindulnom az iskolába a lányokért, tehát ilyenkor még durván van két órám bármire. Léna etetése (szoptatás + üveg, erről majd egy másik bejegyzésben mesélek) 30-40 perc összesen. Ehhez kell időzítenem mindent. Vagyis legkésőbb 14 órára már mindent be kell fejeznem, ha akkor akarom őt elkezdeni etetni, felöltöztetni. Ilyenkor téblábolok, mihez is kezdjek… Ebédet főzzek? Előbb kiszedem a ruhákat a gépből, az előző napiakat leszedem, szétválogatom családtagok szerint, a sajátunkat elpakolom, és már elkéstem az ebéddel… Összeszedem magunkat, és elmegyünk a kicsikért. Hazaérünk negyed-fél 4-re, és ha nem főztem, akkor vagy nekiállok ilyenkor főzni valami gyorsat, vagy még ennél is gyorsabbat eszünk, virslit, tükörtojást, tejbegrízt, tésztát főzök stb. Ha a nagyok segítenek vigyázni Lénára, akkor tudok valami ehetőbbet főzni másnapra, de sajnos, amilyen finnyásak, ez elég nehéz. Kevés dolgot esznek meg, olyan, amit mindenki megeszik, szinte nincs is, a két-háromféle étel főzésére meg ilyenkor végképp nincs időm.
A délután szintén elrohan, etetésektől etetésekig mérem az időt. Este fürdetés, vacsoráztatás, és többnyire zuhanás az ágyba. Az éjszakák változóak, Léna általában kétszer-háromszor ébred fel, de etetés után többnyire visszaalszik, így én is tudok aludni. Mégis folyamatosan fáradtnak, kimerültnek érzem magam, és semmi pluszra nincs időm. (Plusz alatt értem a hajfestéstől kezdve a virághagyma-ültetésen át az olvasást, varrást, vagy csak egy szimpla sütisütést.)
Nem panaszkodásnak szántam a fentieket, egyszerűen csak beszámolónak, egy újabb bejegyzésnek. Folytatás következik, amint lehet…
