Ősz, tavasz és nyár

Az elmúlt 5-6 heti eső után pár napja megérkezett a tavasz és villámgyorsan a nyár is. Tegnap és ma 24-28 fokokat mértek, igazi hőség van. Elég nehezen viseljük, főleg azért, mert nagyon gyorsan változott az idő. Tavaly nem volt ennyire hirtelen jó idő, igaz, ilyen hosszan tartó esőzés sem.
Pár héten keresztül minden nap csak esett, esett, szakadt, és megint esett. Hol jégeső, hol csendes zivatar, hol záporeső. Minden park úszott (talán már felszáradt) a vízben, a kertbe sem tudtunk kimenni, egész helyes kis tavunk lett.
A terv, miszerint fotózok a kertben, és elmegyek végre ide-oda, csak terv maradt. Szakadó esőben, viharos szélben elég nehéz bármit, de főleg apró virágokat fotózni a földön. A szarvasparkról még nem mondtam le teljesen, de most meg a meleg miatt nem jutok el oda.
Nem emlékszem, említettem-e, hogy a Canon álomgépem bővül néhány kiegészítővel. Ha igen, elnézést kérek, legközelebb objektív helyett Cavintont veszek… Szóval, karácsonyra kaptam az én drága férjemtől objektívet, közgyűrűt, akkumulátortartót, februárban meglepett egy stúdiókészlettel, vettem átmenetes és nem átmenetes szűrőket, fekete, fehér és piros fotóhátteret, valamint hozzájutottam (fotóklubtárs adta el az övét) egy óriás objektívhez, amely majdhogynem drágább volt, mint maga a gép, sajnos még ezt sem sikerült kihasználni.
Egy ideje le is álltam a fotózással, pedig most már minden technikai háttér adott ahhoz, hogy eszméletlenül sikeres fotós legyek… Tavaly év végén megvolt az első FIAP-elfogadásom, amelyet öt további követett ez év elején. Sajnos a pályázatok nem ingyenesek, nem futja minden hónapban több pályázaton való indulásra. Ráadásul igazán nincs is mivel indulnom, mivel előbb képet kéne gyártanom. Néha lelkes vagyok, és úgy érzem, egész jó képeket csinálok, de néha látom, katalógusokban, pályázatokon, hogy mennyire túldigitalizált képek nyernek, és elmegy a kedvem az egésztől. Nagyon ritkán látok igazi képet, nem pedig retusált, montázsolt fantáziavilágot.
Bár értek a Photoshophoz én is, néha még a kreativitás is kikívánkozik belőlem, de valamiért igyekszem előbb jó képet csinálni, hogy esetleg abból még jobbat lehessen utólag alkotni. És itt újra meg újra elakadok… Talán a nyári szünetben ráveszem magam portréfotózásra is, hiszen mégiscsak van négy (hamarosan öt) gyerekem, és egyikről sincs egyetlen jó képem sem. Itt az ideje, hogy kihasználjam istenáldotta tehetségemet és elkápráztassam a világot a gyermekeimről készült fotókkal…

Újabb díjak, oklevelek

Kifogást már nem is keresek a blogbejegyzések hiányára, inkább mutatok némi nézegetnivalót, amire igazán büszke vagyok.

Pár hete gyűjtögetem a fiókban az okleveleket, díjakat, amelyeket a gyerekek kapnak, végre sikerült áttennem őket gépre és feltölteni a picasa webalbumba.

Bővebb megjegyzést most nem fűzök hozzájuk, beszéljenek magukért a képek.

35 új kép az oklevelek albumban