Elnézést kérek minden "rajongómtól", elhavazódtam. Holnap, munkaszüneti napon is dolgozom, a beosztásom a nyári táborok miatt eléggé összevissza, ha éppen van egy kis időm, azt az itthoniakkal töltöm, nem blogírással. Most Vanda vendégeskedik nálunk, már összegyűlt egy-két bejegyzésre való anyag, de idővel még mindig híján vagyok...
Vagyis, előkészületben némi munkahelyi beszámoló és a nyár utolsó napjainak eltöltése. Addig türelem...
2010. július 9-én a családdal együtt kiköltöztünk az Egyesült Királyságba, Hemel Hempsteadbe. Életünk e fordulópontjáról (és következményeiről, eseményeiről), mindennapjainkról szól eme blog.
2011. augusztus 28., vasárnap
2011. augusztus 18., csütörtök
Könyvtári élmények
Még az iskolaév vége előtt kaptunk papírt arról, hogy nyáron a könyvtárban olvasási nemistudommi lesz. Nem verseny, angolul challange, azaz kihívás, felhívás, de nem tudok erre jó magyar szót.
Itt olvasható felhívás a holnapon, ahol online játékokat is játszhatnak, és minden részletesen le van írva. Itt láthatók képek arról, hogyan készülnek a könyvtárosok, az írók, a nyomdászok, mindenki erre az eseményre, nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy a gyerekeket visszavezessék a számítógép elől a könyvekhez, a mesékhez, az olvasás szeretetéhez.
A kihívás lényege, hogy 6 könyvet el kell olvasni a nyári szünet alatt, ezeket el kell mesélni a könyvtáros néninek/bácsinak, aki ad matricát, egy hologramos kártyán beikszeli, hogy hányadik könyvet mesélte el neki a gyermek, és ha megvan mind a hat, akkor egy külön ünnepség keretén belül kapnak oklevelet és medált. Nálunk ez a hat könyv nem igazán okozott gondot, hiszen minden héten megyünk a könyvtárba, és a maximálisan kihozható 12 könyvvel távozunk minden alkalommal (fejenként). Az elmesélés sem okozott különösebb fennakadást, hiszen mindkét apróság folyékonyan karattyol angolul, mesélni, kábítani meg bármelyik nyelven képesek... A héten összejött a 6 matrica, pipa (heti két könyvet meséltek el, ebben egyeztünk meg), és megkaptuk a meghívót az ünnepségre. Több időpont közül lehetett választani, gondolom, sok gyermek vesz/vett ebben részt, szeptember 30-át választottam, egy esti időpontot, amikorra remélhetőleg apa is hazaér.
Ha meglesz az ünneplés, készülnek fényképet, írom majd a beszámolót. Addig is olvasunk, rendületlenül, tartjuk továbbra is a heti 12 könyvet. Ja, miután Dóri és én is veszünk ki könyveket, Gergő is rávette magát, eljött velünk, beiratkozott, és már EGY egész darab könyvet ki is vett... Büszke vagyok rá, mert ez tőle tényleg nagy teljesítmény.
Itt olvasható felhívás a holnapon, ahol online játékokat is játszhatnak, és minden részletesen le van írva. Itt láthatók képek arról, hogyan készülnek a könyvtárosok, az írók, a nyomdászok, mindenki erre az eseményre, nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy a gyerekeket visszavezessék a számítógép elől a könyvekhez, a mesékhez, az olvasás szeretetéhez.
A kihívás lényege, hogy 6 könyvet el kell olvasni a nyári szünet alatt, ezeket el kell mesélni a könyvtáros néninek/bácsinak, aki ad matricát, egy hologramos kártyán beikszeli, hogy hányadik könyvet mesélte el neki a gyermek, és ha megvan mind a hat, akkor egy külön ünnepség keretén belül kapnak oklevelet és medált. Nálunk ez a hat könyv nem igazán okozott gondot, hiszen minden héten megyünk a könyvtárba, és a maximálisan kihozható 12 könyvvel távozunk minden alkalommal (fejenként). Az elmesélés sem okozott különösebb fennakadást, hiszen mindkét apróság folyékonyan karattyol angolul, mesélni, kábítani meg bármelyik nyelven képesek... A héten összejött a 6 matrica, pipa (heti két könyvet meséltek el, ebben egyeztünk meg), és megkaptuk a meghívót az ünnepségre. Több időpont közül lehetett választani, gondolom, sok gyermek vesz/vett ebben részt, szeptember 30-át választottam, egy esti időpontot, amikorra remélhetőleg apa is hazaér.
Ha meglesz az ünneplés, készülnek fényképet, írom majd a beszámolót. Addig is olvasunk, rendületlenül, tartjuk továbbra is a heti 12 könyvet. Ja, miután Dóri és én is veszünk ki könyveket, Gergő is rávette magát, eljött velünk, beiratkozott, és már EGY egész darab könyvet ki is vett... Büszke vagyok rá, mert ez tőle tényleg nagy teljesítmény.
Táborok, utazások
Azzal, hogy véget ért az iskolai év, egyenesen következik, hogy nyári szünet van. Igen ám, de ha a szülők dolgoznak, mi legyen a gyerekekkel? Amíg a nagyok itthon voltak, őt vigyáztak a két kicsire, de hétfőn hazautaztak két hétre. És amúgy is. Mégsem ülhetnek az aprók itthon 6 hétig, amikor vakációóóóóóóó van...
A szünet első hetében itthon volt mindenki (hétfőn, kedden a kicsiknek még suli volt), a második héten Timi tánctáborba ment. Ugyanoda, ahova a tavaszi szünetben is. Ez csak három nap volt, kedd-szerda-csütörtök, de legalább egy kis kikapcsolódás, és a nagyoknak is egyszerűbb volt egy gyerekre vigyázni, mint kettőre.
Következő héten Kata ment ugyanabba a tánctáborba, szintén három napra. Azt nem tudom, hogy mit tanultak ott, mit is csináltak egész nap, de nagyon jól érezték magukat. Egyik reggel, amikor Katát vittem, éppen wii-ztek, Kata is beállt közéjük, erről csináltam egy kis videót (ő a jobb oldali szöszi).
Ezen a héten mindketten sporttáborban vannak, ugyanannak a cégnek a szervezésében. Öt napot most és öt napot jövő héten (utána már a nagyok vigyáznak remélhetőleg újra rájuk). Reggel 9-re viszem őket és délután 3-ra megyek értük. Mindez sajnos nem olcsó, de legalább borzasztó drága... A beosztásomat kérésemre ehhez igazították, így most összevissza dolgozom, de legalább velük tudok lenni, amikor itthon vannak, és tudom őket vinni-hozni. Szendvicset, innivalót csomagolok nekik, minimális zsebpénzt is kapnak, lehet venni innivalót, chipset, gyümölcsöt, édességet. Élvezik, de sajnos még így sem fáradnak ki eléggé, mert este 9-kor, fél 10-kor még csacsognak a szobájukban. Egész nap ugrálnak (ugrálóvár), fociznak, kidobósoznak, és még ki tudja, mit "sportolnak". A lényeg, hogy jó helyen vannak, vigyáznak rájuk és örömmel mennek.
A nagyok két hétig lebzselnek otthon, anyunál. Mennek ide-oda, apáméknál is töltenek pár napot. Timi (nagytimi), Dóri barátnője idejött "Dóri elé" múlt hét csütörtökön, és együtt mentek hárman vissza hétfő reggel. Mikor megkérdezte, mit hozzon, azt feleltem, Bandinak pár darab Vadász-szeletet, mert azt otthon is ritkán kapni, itt meg nem is ismerik. Megkaptuk... a fele nem fért fel súlyhatár miatt a repülőre, azt a nagyok hozzák hazafelé, plusz hozott Sport-csokit (megmentettem magamnak hármat belőle, azt dugdosom a szekrényben), de azt már nem volt időm lefotózni, mindet felfalták...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)