Papírgyár - zátonyra futással

Vasárnap papírgyári látogatásra mentünk. Van Hemelben egy régi vízimalom és a hozzá kapcsolódó papírgyár, amelynek csak egy kis része üzemel már, a többsége évek óta csak mutogatásra alkalmas. Mivel fényképezőgépet nem vittem, fotókat nem tudok mutogatni. (Illetve a neten találtam párat...)

Szerveztek itt valami vásárt és ezzel egybekötve lejjebb vitték a belépők árát, elég rendesen. Így gondoltuk, most már talán megéri megnézni. A vásáron semmit nem vettünk, ellenben megnéztük az egész kiállítást, gyárat, régi nyomdát, betűszedő "készleteket".

Nagyon sok kifejezésre felkaptam a fejem, fura volt pár dolgot angol kiejtéssel hallani, és fura volt az egész nyomdai technikát angol nyelven végighallgatni. A gyerkőcöknek is tetszett a dolog, pedig a java még csak ezután következett. Csalogatónak csónakázáson lehetett részt venni, mivel a csatornafesztiválon ezt drágálltuk, most belevágtunk (ez is jóval olcsóbb volt a szokásosnál).

Kb. tizenöten lehettünk a csónakban (abból mi voltunk hatan), a terv szerint elmegy a hajó az Apsley kikötőig, megfordul és visszajön. Az első meglepetés az első falnak menés volt - bal oldalt. Aztán jobbra vette az irányt, így bement a bokrok és a fák közé. Majd megint balra ment, így nekiment a fent látható híd lábának... Ezek után megpróbált inkább visszafordulni, így sikeresen belement egy, a part szélén dekkoló hajónak. Ekkor Timi már sírdogált, hogy nem akar hajókázni, inkább szálljunk ki. Nagy nehezen sikerült megfordulni és egyenes irányban a part homokos részére felszaladni, be a fák és bokrok közé. Vagyis zátonyra futottunk. Gergő és Dóri már sírt a röhögéstől...

Induláskor, még ütközés előtt...

Egyenesen irány a bokorba

A zátonyra futással egyidőben lefulladt a hajómotor, amely nem akart újra beindulni. Ekkor kiderült, elfogyott a benzin. A nagyok már vinnyogtak a röhögéstől. Kata is elkezdett pityeregni, én meg kezdtem ideges lenni. Utólag persze, jó móka volt, emlékezetes hajókázás, de akkor és ott nagyon dühös voltam. A "kapitány" és segédje nagy nehezen két evezővel letolták a hajót a homokról, és a part felé (ahol fal van) kormányozták. Ott egy darabig a part mentén kötéllel húzták, majd megérkezett a benzin, betöltötték és némi nádasba tolatás után sikerült épségben megérkeznünk a papírgyár kikötőjébe.

Icipicit közel a falhoz...

Bármennyire is vicces volt, a kicsiket nem hinném, hogy hamar rá tudom venni egy újabb hajókázásra. Amúgy a napunk nagyon jól telt, jó idő volt, illetve egészen pontosan ez volt az év legmelegebb napja, egyben a nyár harmadik napja (azóta sem volt több)...

Sikerek, eredmények

Kata megszerezte a 8. matricákat tartalmazó papírt, így megkapta a Gold oklevelet. Nem tudom, ki mennyit kapott már az osztályában, de amikor szaladt tegnap felém az arannyal, egy kislány az ő anyukájához ezüsttel futott. Így is, úgy is nagyon nagy előrelépés ez neki, és persze nekem is...

Tegnap Kata számára véget ért a közös tanfolyamunk. Jövő héten lett volna még egy alkalom, de a tanári sztrájk miatt ez elmarad. Nekem két hét múlva vizsgát kell tennem: National Literacy Test, vagyis kb. nemzeti műveltségi, írni-olvasni tudás teszt, ezt level 1-es szinten teszem. Van entry 1, 2, 3 és level 1, 2. Ez utóbbi kettő az angol érettségi szintnek felel meg, de a 2-est nem merem bevállalni, a próbatesztek során a level 1-et szinte maximális pontszámra teljesítettem, de a 2-esnél volt, amikor csak a felét tudtam megcsinálni. Inkább a biztos egyes, mint a kétséges kettes. Majd legközelebb. Szeptembertől indul ugyanez a képzés számolásból, ha időm és energiám engedi, azon is részt szeretnék venni - persze Katával együtt. Ez a level 1 jól fog mutatni az önéletrajzomban és ha főiskolára vagy szakképzésre szeretnék menni, előnyt jelent, már tudni fogják, milyen szinten állok.
Kata már megkapta az oklevelét:

Utolsó alkalom lévén a tanárnő hozott gitárt és együtt énekelt a kicsikkel. Kata az összes dalt tudta a többiekkel énekelni, sőt, vállalkozott egy dal eléneklésére egyedül is. Megkönnyeztem...
Timi és Kata is megkapta az év végi eredményét, valami bizonyítványszerűt. Nem tudom hányadik osztályig van szöveges értékelés, de mindketten azt kaptak. Katáé 4, Timié 6 oldal, mindenre részletesen kiterjedő. Most csak kivonatosan írok pár szót az eredményeikről, de a lényeg benne van.
Katát a következő tárgyak, tanulás alapján értékelték (korának megfelelő - km, az alatt - a): személyi, szociális és érzelmi fejlődés (km). Egyedül tud tanulni, tudja a forrásokat, mit, hol talál meg, nagyon szereti a számítógépet, de a kültéri játékokat is, elkezdett kommunikálni a többiekkel az osztályban. Elérendő cél: meséljen magáról, az otthonáról és a társadalomról. Kommunikációs nyelvezet és írás-olvasás (km): óriási fejlődésen ment át, fejlődő önbizalommal kommunikál a társaival, ennek eredményeként barátságokat köt. Képes elolvasni a nehéz szavakat is és nagyon önálló az olvasásban. Elérendő cél: válaszoljon az elolvasott mesével kapcsolatos kérdésekre. Problémamegoldó képesség és számolás (km): tudja és érti a számolást legalább 10-ig, érti az összeadást, kivonást. Képes megkülönbözteti a sík alakzatok nevét és formáját. Elérendő cél: a térbeli alakzatok neveinek megtanulása. A világ megértése és tudása (a): egyszerű megfigyeléseket végez arról, mit lát, mit hall, mit érez. Képes szókincsével leírni ezeket. Nagyon sok időt tölt a számítógép előtt, ahol bemutatja ezen képességeit. Elérendő cél: máshol is töltsön időt... Fizikai fejlődés (km): ügyesen kezel apró tárgyakat, jó a motorikus kézügyessége, élvezi a tornaórákat, tud biciklizni és kisautót vezetni az udvaron. Elérendő cél: meséljen arról, hogy érzi magát a feladatok elvégzése közben. Kreatív fejlődés (km): már ki tudja fejezni a kreatív oldalát, nagyon részletes rajzokat készít, hasonló embereket és tárgyakat rajzol. Szeret szerepjátékokat játszani. Elérendő cél: fejleszteni az osztályterem kreatív területének használatát. Összességében: Kata elbűvölő kislány és nagyon örülnek, hogy ilyen fejlődő folyamaton ment át a kezdetek óta. Barátokat szerzett és az angolja nap mint nap fejlődik. Kitartás, hajrá Kata!
Timié ennél részletesebb, mindent tantárgy 5-10 részre van bontva, így tényleg csak a nagyját írom. Angol: átlagos és az alatti. Különféle módszereket használ az ismeretlen szavak megtanulására, jó ötletei vannak, az írása egész jó, de központozási gondjai vannak és néha a mondatainak nincs értelme. Ezen kell még javítani. Matematika: átlagos, az erőfeszítése és hozzáállása átlag feletti. Képes fejben 2 és 3 jegyű számokat összeadni és kétjegyű számokat kivonni. Tudja a sík és térbeli alakzatok nevét, ismeri a digitális és analóg órát, a szorzótáblával kellene még többet foglalkoznia. Tudomány: átlag alatti, de az erőfeszítés és hozzáállás átlag feletti. Szeret kísérletezgetni, nagyon szívesen részt vesz minden osztálybeli tanulmányban, nagyon érdeklődik a témák iránt. A kísérletek jellemzése még nehezen megy neki, ezen kéne javítani. Számítástechnika: képes használni a wordot, tudja használni az internetet, a keresést még nehezen tudja szűkíteni a neki megfelelőre, tudja változtatni a betűk méretét, színét, típusát, használt már powerpointot előadás elkészítéséhez, valamint használt programot zene- és képkészítéshez. Torna: átlag feletti. Nagyon jól dolgozik egyedül és párban, de sajnos csapatban nem. Nagyon jó az egyensúlyérzéke és a koordinációs képessége. Jó fogó és futó. A csapatjátékokat nehéznek találja és ezért sokszor kiáll. Jobban el kéne fogadnia, hogy nem mindig az ő ötlete érvényesül. Vallás: átlagos, sokat tanultak a különböző vallásokról, ismeri a karácsony és a húsvét történetét, tud a Bibliából részleteket és mind a keresztény, mind az iszlám vallásban fontos helyekről tanult. Nemzeti szintű követelmény: átlagos, az esőerdőkről és a ciklusokról tanultak, valamint a világ különböző kultúráiról, ételeiről. Írt egy gyereknek Spanyolországba és nagyon élvezte a különböző felfedezéseket. Egyéb megjegyzések: Timi részt vett a "nagy rendrakásban, takarításban", a hét hőse lett, a főzőklub tagja volt, jelenleg a pomponlányok csapatában van, és elérte a bronz fokozatot a szorzótábla-kihívásban.
Összességében: Timi aktív tagja az osztályközösségnek. Különösen keményen dolgozik matematikából és egyre magabiztosabbá válik angol nyelvből. Jól kijön a többi gyerekkel és vannak barátai is. Nehéz volt neki ez az év, de jól vette az akadályokat. Sok sikert kívánnak neki jövőre, csak így tovább!
Egy kicsit Dórival is szeretnék dicsekedni, jövő héten lesz az évfolyamának művészeti kiállítása, és a szórólapon az ő képe is rajta van.

Évekig szörnyen rajzolt (anyai elfogultságom határtalan), egy-két éve még Kata is jobban rajzolt nála. És úgy látszik, a benne szunnyadó tehetség felébredt, mert a legjobb minősítést kapta a rajzára. Gergőről és Timiről eddig is tudtuk, hogy kiemelkedően jól rajzolnak, de Dóri eddig titkolta. Nagyon büszke magára és természetesen mi is.

Jótékonysági séta - éjjel

Walk with the stars - azaz sétálj a csillagokkal. Ez volt a felhívás címe, neve, amely arra sarkallta az embereket, hogy sétáljon egy jó ügy érdekében - éjjel. Ebben az országban szokás a jótékonykodás. Sok alapítványi bolt van, sok adakozási lehetőség, lépten-nyomon gyűjtenek valamire. Ez alkalommal a St. Francis Hospice javára szerveztek gyűjtést, amely két részből áll. Az egyik maga a séta, a nevezési díj befizetése, a másik pedig egy honlap létrehozása, ahol az ember jótékonykodásra buzdíthatja az ismerőseit. Így most én is mindenkit buzdítok erre, íme a mi honlapunk:
A mi jótékonysági oldalunk
A cél 100 font összegyűjtése, illetve ennek kétszerese, ugyanis Bandi cége még egyszer annyit hozzárak a végösszeghez, mint maga a végösszeg. Ha minden jól megy, 200 fontot tudnánk adományozni a St. Francis Hospice-nak. Igen, ha valaki esetleg nem lenne tisztában, mi is az a hospice, itt le van írva: Mi az a hospice?
A séta menete a következő volt: először is online regisztráltunk, kifizettük a regisztrációs díjat. Ennek fejében kaptunk egy rózsaszín pólót, amelyet minden ruházat tetejére kellett húzni az ominózus este, a helyszínen kaptunk egy üveg vizet, egy csokit, valamint a visszaérkezéskor forró kávét, teát és szendvicset. 3 fontért lehetett vásárolni villogó nyuszifület, ezt sem hagyhattuk ki.
Petra volt olyan drága, hogy vigyázott a kicsikre, így a két naggyal együtt sétáltunk. A Hemel Hempstead Schoolnál volt a gyülekező (a rajt és a cél) este 9-től.

A séta 10.30-kor indult, különböző kategóriákban. Volt 5 mérföldes és 11 mérföldes táv, azon belül volt lassan sétálós, normál tempós és gyors tempós változat. Mi a 11 mérföldest választottuk, normál tempóban. Amikor elkezdtünk fázni a szemerkélő esőben, akkor voltak kétségeim, hogy vajon teljesen normálisak vagyunk-e, éjjel, hidegben - esetleg esőben is - gyalogolni majdnem 18 kilométert... Az indulás előtt szórakoztatták a sportpályán várakozó tömeget, hastáncosok léptek fel, valamint a tűzoltók is táncoltak.

Íme, indulás előtt még lelkesek voltunk (vagy legalábbis a mosoly erre utal):

Szinte kivétel nélkül mindenki viselt nyuszifület, ezen felül voltak csoportok, akik idétlen ruhákat vettek fel (pizsamás lányok, bohócparókába öltözött pasik stb.), és voltak egyedi "jelmezek" is. Nagyon sokan valakiért sétáltak, valaki emlékére, aki a St. Francisben töltötte utolsó napjait. Voltak, akik a hátukra (mellkasukra) tűzték az elhunyt fényképét, hogy mindenki tudja, kinek az emlékére teszik meg a sétát. Voltak, akik közös barátjuk emlékét őrizték így, voltak, akik családtagét, szomszédét, ismerősét. Mi "csak úgy" tettük meg a távot.
A 18 km legyaloglása után, reggel 3-kor elcsigázva, forró kávét, teát kortyolgatva:

Vittünk zseblámpát (kötelező volt), szendvicset, innivalót. Próbáltuk egymást szórakoztatni az úton, de visszafelé az utolsó pár kilométeren már mindenki el volt foglalva a saját szenvedésével (vízhólyag, hideg, fáradtság, álmosság, éhség stb.).
És ha még nem tűntünk volna elég abnormálisnak, akkor folytatom: reggel fél 4-re értünk haza, 7-kor keltünk (Dóri, Bandi és én), hogy elmenjünk tájfutni. Petra is jött velünk, ő hazafutott még a cuccáért, mert nem így készült. 10-kor kezdődött Milton Keynesben a futás, leadtuk a kicsiket Zsuzsáéknál, és a szakadó esőre, valamint a fáradtságra való tekintettel a legrövidebb szakaszt vállaltuk be. Azt hiszem, még így sem voltunk rosszak: Dóri 2., Bandi 4., én 6., Petra 15. lett a 36 indulóból. Vasárnap délután-este senki nem kellett altatni...
Itt a térkép, merre is jártunk éjjel:

Hétfő reggel mindenki elbicegett iskolába, dolgozni, miután bekenegettük fájó sebeinket. A talpamon lévő néhány vízhólyag már leapadt, vezetni is képes voltam. Mindenesetre egy életre szóló élménnyel lettünk gazdagabbak, és ha nem megyünk, többek között soha nem láthattam volna a férjemet és a fiamat idétlen villogó nyuszifület viselni...

Munka - még mindig várok

Hétfőn még nem voltam nagyon türelmetlen, de úgy voltam vele, ha kedden sem kapok hívást, emailt, szerdán mindenképp felhívom a koordinátort, hogy most már aztán tényleg elfogy a türelmem... Kedd délután 4 órakor biztos nagyon csuklott szegény, mert jött az üzenet, hogy ha esetleg ráérek, másnap bemehetnék hozzá, Hemelben lesz, átvehetném az egyenruhámat. Írtam neki, hogy persze, ráérek, égek a vágytól, és nem bánnám, ha szerződést, felszerelést és információt is kapnék.
Nos, csini, nővérszerű egyenruhám már van (majd az első munkanapon lefotózom magam), eldobható kesztyűt is kaptam, és határidőnaplóm is van, amiben minden fontos információt, helyszínt nyilvántartok majd. Szerződést is kaptam két példányban, amelyből egyet postán kellett visszaküldenem aláírva. Itthon Bandival alaposan átolvastuk, de sajnos sok információt ebből nem szereztünk. A mikor és hol kell majd dolgoznom dolgot egy másik megállapodás fogja tartalmazni, egyedül az órabérem szerepel benne konkrétan, valamint az általános dolgok, mint szabadság, vitás esetekben mi a mérvadó stb. Ami hiányzik még, az a fényképes igazolványom és az eldobható kötény.
Egy másik care worker hívására kell most már csak várnom, akivel együtt fogok dolgozni betanításképpen pár napot. De elmondták, ne izguljak, ne türelmetlenkedjek, maaaaaaaajd hívni fog. Sok sikert kívántak, és ezzel váltam el tőlük. Tegnap hívtak, hogy szerdán menjek be a kötényért és az igazolványért, nagyon remélem, addigra már a care worker hívásán is túlleszek. Ez az ország nagyon nem az én tempómhoz van beállítva, engem borzasztóan idegesít, hogy nem tudok semmit tervezni, mert majd csak lesz valahogy... Igaz, ez visszafelé is működik. Ha azt mondom, hogy nem, mégsem tudok bemenni szerdán, akkor megyek csütörtökön. Vagy ha az sem jó, akkor majd pénteken. Vagy jövő héten... Hogy mégis mitől működik ez az ország???

Timi - az én hősöm

A blogot olvasók biztosan emlékeznek még arra a napra, amikor Kata sztár lett. Az iskolában. Minden héten kiosztják a tanulásért járó csillagot, amelyet a kis sztár feltehet a dicsőségfalra. Egy ideje ezt a sztárságot lecserélték hősiességre, így star helyett learning hero (tanulási hős) teheti fel a csillagot. A pénteki díjkiosztást áttették csütörtökre, de ezen kívül minden maradt a régiben. Minden héten választanak, a hősök neve bekerül a heti hírlevélbe, a csillag a dicsőségfal után átkerül az iskola főfolyosójának falára, ahol év végéig fent lesz.
Ezen a héten Timi lett a Year 3 hőse. Annyira büszke vagyok rá. Neki többet kell teljesítenie, mint Katának, hiszen már harmadikos, míg Kata csak most kezdte az iskolát. Azt nem tudom pontosan, miért is kapta a díjat, és sajnos fényképem sincs róla, mert a kis butám elfelejtett szólni, és csak utólag értesültem a dologról. De majd ha lekerül a csillag, a folyosón megnézem és arról majd csinálok fotót. Addig is itt az oklevél, az én hősöm nevével:

Breakfast club - reggeli megőrzés

Timiék iskolájában bevezették próbaképpen a reggeli klub elnevezésű, koránkelőkre szakosodott gyerekmegőrzést. 8 órától 8.45-ig (amikor be kell érkezni az órakezdésre) egy tanárnő és két kisegítő felügyeli a gyerekeket. Kapnak hideg és/vagy meleg reggelit: legalább hatféle müzlit, joghurtokat, gyümölcsöt, teát, gyümölcslevet, sült kolbászt stb. Amikor épp nem esznek, társasjátékoznak, kimennek az udvarra, szaladgálnak, vagyis nagyon jól elszórakoztatják arra a 45 percre a gyerkőcöket.
Persze sajnos mindez nem ingyenes, napi 1,5 fontba kerül gyerekenként. Egyelőre az iskola végéig (még 6 hétig) tart a próbaidőszak, ha beválik, szeptembertől folytatják. Hétfőn, amikor vittem a kicsiket (itt nincs pünkösd, hétfő munkanap volt), összesen 4 gyerek volt, péntekre már szerintem a 10 főt is elérte a számuk. Az angolok hihetetlen érdektelenségén és lustaságán minden nap megdöbbenek. Biztos ők is kiborulnának a magyar oktatási rendszertől, ahol középiskolában nulladik órák vannak, általános iskolában pedig szakkörök, különórák - amelyek itt sajnos nincsenek (kivéve a Timi heti egy óra pompontáncos óráját). Mindenesetre az én életemet megkönnyíti, hogy egy órával több időm jut esetleg dolgozni, házimunkát végezni, főleg, hogy a gyerekeim koránkelők. Úgy tűnik, még nem anglicizálódtak eléggé...

Timi, Kata és a szexoktatás

Kaptunk értesítést, hogy az iskolában megkezdik (illetve folytatják) a kisgyermekek szexuális felvilágosítását. Hogy a szülő ne kapjon rögtön infarktust, előtte behívtak bennünket egy megbeszélésre, hogy lássuk, halljuk, miről is fog tanulni az a kicsi ártatlan... Két időpontot adtak, egyet 13 órára, egyet 17 órára. Nem emlékszem már pontosan, de talán maximum 15-en voltak az egyórási időponton, az ötórásin öten voltunk (abból Bandival voltunk ketten). Azt hiszem, ez elég siralmas, tekintve az iskolába járó gyermekek mintegy 250 fős létszámát.
A tanárnő nagyon kedvesen, mosolyogva mesélte el, mit is fognak tanulni, ábrákkal, adatokkal alátámasztva. Bár koruknak megfelelő oktatást kapnak, itt-ott még így is kerekedett a szemem. Nem akarok közszemérmet sérteni, de annál a résznél, amikor a fiúk éjszakai nedves álmával kapcsolatban említésre került egy mondaton belül a sperma, pénisz, erekció, nem voltam biztos benne, hogy ez tényleg fontos információ egy 8,5 éves gyereknek. Hiába teljesen tudományos a téma megközelítése, valahogy mégis furán éreztem magam. Elmagyarázták, hogy semmi olyat nem fognak megtárgyalni az órán, ami személyes, ami nem a témához tartozik, ami ennél továbbmegy a részletekben. Sőt, azt is hangsúlyozta a tanárnő, hogy semmilyen becenéven nem fogják hívni a testrészeket, és ezt a gyerekeknek sem engedik majd meg - többször kiemelte a téma tudományosságát.
Végül úgy döntöttünk, hozzájárulunk, vagyis nem tiltakozunk a szexuális oktatás ellen. De azért minden lehetőségre felkészülve utánanéztem a testrészek angol neveinek. Sőt, ha már becenevek: mivel ebben teljesen tudatlanok vagyunk, hogy mégis ezt-azt hogy mondják "gyereknyelven", az egyetlen angol emberhez fordultam, akit meg mertem erről kérdezni, Adamhez. Megbeszéltük, írtam neki egy listát, hogy minek a "becenevére" vagyok kíváncsi, és aminek volt, azt melléírta. Illetve hogy én is "tanuljak", megkértem, hogy amelyiknek van felnőtt, nem kifejezetten gyerekek fülének való megnevezése, azt is írja oda - ezt is megtette. Így ebből a témából immár angol nyelven is fel vagyok világosulva...

Véget ért a heti képzés...

Túléltem ezt a hetet is. Nehezen. Minden nap reggel 9.30-tól 15.30-16.00-ig próbálták a fejembe tömni a sok okosságot. Angolul. Mielőtt részletezném a tanfolyamot (tréninget, képzést, mindegy, milyen szóval illetem), megjegyezném, hogy többször rám tört a mitkeresekénitt-érzés. Ültem hat angol anyanyelvű nővel egy irodában és hallgattam egy angol anyanyelvű pasi előadásait, hogy később angol anyanyelvű embereken segíthessek. Sok dolog volt, amit nem értettem (jegyzeteltem, hazajöttem, szótáraztam késő estig), sok olyasmi volt, amit soha nem fogok tudni megérteni, megtanulni, de a lényegen ez nem változtat: elvégeztem a képzést, egy csomó oklevelet kaptam (sajna csak fénymásolatokat, és a nevemet sem tudták újfent leírni), amelyeket majd előbb-utóbb beszkennelek és felrakok...
A tréning Hemelben volt, Bandi vitt le kocsival minden reggel és jött értem délután - itthonról dolgozott, hogy a kicsiket el tudja hozni délután. Délelőtt és délután 10-10 perc kávészünet, délben 35 perc ebédszünet járt.
A képzés 275 fontba kerül a cégnek, ha 6 hónapnál előbb otthagyom őket, vissza kell fizetni időarányosan az összeget. Jövő héten árnyékként fogok követni egy másik care workert (házi gondozót), ha minden jól megy. És akár rávaló héten - ha elég magabiztosnak érzem magam - már egyedül is mehetek. Kapok egyenruhát, felszerelést stb. De egyelőre még csak a bizonytalanság szakaszában tartok, mert elfelejtettek - ismét - tájékoztatni, hova, mikor és kivel, miért és mennyiért fogok menni. Hétfőn mennem kéne, most péntek délután van, és információ híján csak várni tudok. A többiek közül van, akinek még nem érkezett meg a referenciája, az erkölcsi bizonyítványa, vagy dolgozik már a cégnél. Egy lány volt, akivel hasonló cipőben járunk, megkérdeztük szerdán az akkor épp bent lévő koordinátort, aki azt mondta, hogy telefonon hív bennünket, csak még egyeztet a központtal. Kérdeztem a lánytól, hogy így péntek délután vajon mit tudunk tenni, vállat vont és azt mondta, majd hívnak. Maximum nem hétfőn kezdünk, hanem kedden... sosem fogom megérteni ezt a patópálúr-hozzáállást. Írtam a koordinátornak még szerda este e-mailt, ma elküldtem újra, írtam mellé sms-t is, de semmi válasz. Pedig jó lenne tudni, mikor lesz szerződésem, egyenruhám, fizetésem, hol és kivel fogok dolgozni, és mivel a feltételek, az egész rendszer más, mint otthon, még jobban bizonytalan vagyok az egészben...
Nos, vissza a tanfolyamhoz:
Első nap a bemutatkozás után rátértünk az aznapi témára: Egyenlőség és sokszínűség. Minden nap - itt is - rengeteg idevonatkozó jogszabályt, törvényt, határozatot, rendeletet kellett átvennünk, azok rövidített formáit megkaptuk, elolvastuk, aláírtuk, hogy igen, értjük. Naponta többször kis teszteket kellett írnunk, hogy az előzőleg elhangzottakat értjük, tisztában vagyunk a pontos értelmével stb. Amúgy is rengeteg papírmunkát végeztünk, minden nap végén le kellett írni, hogy aznap milyen három új dolgot tanultunk, és hogyan fogjuk ezt hasznosítani a leendő munkahelyünkön. Ezen a napon az egyenlőség elvével, a diszkriminációval, sztereotípiákkal, előítéletekkel foglalkoztunk. Átvettük a politikailag korrekt kifejezéseket, az emberek törvényes és személyes jogait és sok idekapcsoló témát.
Második nap a gyógyszerek témakört boncolgattuk. Ez volt az egyetlen nap, amikor "komolyabb" tesztet írtunk, ezt a központban javítják majd ki, jövő héten lesz eredménye, az összes többi kis tesztet az előadó javította ki napközben, szünetben, délután. Voltak közös tesztek, játékok, szituációk is, érdekes feladatok. Megtanultuk, mit kell ellenőrizni gyógyszeradagolás előtt, mi a drog, mi a gyógyszer, milyen fajtái vannak, hogyan kell használni például egy inhalátort, hogyan kell katéterzacskót üríteni, milyen mellékhatások lehetnek, hogyan kell kitöltenünk a gyógyszerjelentést, ha beadtuk az ügyfélnek a gyógyszert stb. Persze tisztáztuk, mit szabad nekünk és mit nem (beöntést hála Istennek például nem adhatunk, de kúpot sem), az ide vonatkozó jogszabályokkal együtt.
Harmadik nap a segédeszközök használatát, kezelését tanultuk meg. Például emelőszerkezettel és a hozzá tartozó sátorszerű izével (nem tudok rá jobb szót, inkább mutatok képet) már egész jól elboldogulok magatehetetlen embernél is (persze, ehhez az új szabályozás szerint minimum két care worker kell).

Gyakoroltuk a betegek mozgatását, velük való sétálást, és ennek kapcsán a helyes emelési technikákat, amelynek része a gerinccel való speciális foglalkozás. Így kénytelen vagyok félig angolul, félig latinul megtanulni az ehhez a részhez tartozó anatómiát...
Csütörtökön a biztonság, elsősegély-nyújtás volt a téma. Tudok mindent arról, hogyan kell menekülni tűz esetén, minimális elsősegélyt tudok nyújtani, de legalábbis tudom az itteni sürgősség telefonszámát.  Újraélesztenem nem szabad, ahhoz külön tanfolyam kell, de stabil oldalfekvést még alkalmazhatok. Megtanultam helyes módon kezet mosni, hogy a minimálisra csökkentsem a fertőzés kockázatát. Megtanították, hogyan kezeljük a veszélyhelyzeteket, mi vezethet balesethez, mire kell figyelni. Hihetetlen alapossággal próbáltak minden a szánkba rágni.
Ma pedig a sérülékeny, sebezhető felnőttek védelme volt a téma, a demencia (szellemi hanyatlás) és az élelmiszer-higiénia. Legtöbbet a demenciával foglalkoztunk, hogyan lehet a helyzetet kezelni, mik a tünetek stb. Mélyen nem mentünk bele még így sem, erre külön kurzust tartanak, de mivel két nagyszülőm is szenvedett ebben, hosszú évekig tanúja voltam, érdekel a téma, lehet, később belevágok még ebbe is.
Igazából mindenből kicsit kaptunk, gyakorlatban fogunk mindent megtapasztalni és belerázódni a munkába. Szeretnék már ott tartani, remélem, jövő héten már arról tudok beszámolni, hogy hamarosan elkezdhetek dolgozni...

Kata ötéves lett - holnapután

Katának ma tartottuk a szülinapi buliját. Itthon, családiasan. Ugyan a McDonald's kiadta volna a felső szintjét ingyen, a fogyasztást nekem kellett volna állni, illetve a vendéggyerekek szórakoztatását. Úgy éreztem, képtelen lennék 10-15 angol ötévest szóval tartani, játszani velük 2-3 órán keresztül. Ezzel majd jövőre próbálkozunk, addig marad a jól bevált házi szülinap.

Menyasszony barbie-t szeretett volna kapni, olyat, amilyet Hollynak vettünk a születésnapjára, de természetesen olyat most nem kaptunk a lutoni játékáruházban. Így vettünk helyette szárnyas tündérbarbie-t és kapott egy Thomasos óriási (215 darabos) rajzkészletet. Brassói aprópecsenye, marcipános - belül rózsaszín vaníliakrémes - torta volt a menü, gyerekpezsgővel és fantával. Volt boldog szülinapos (illetve happy birthday-es) lufi, tányér, pohár és tiara is, úgy, ahogy egy ötéves szülinapjára ez dukál... (még több kép itt)

Hátra van még a hétfői ünneplés, az iskolába ilyenkor illik vinni sütit vagy cukorkákat (a szülők többsége ezt preferálja) a többieknek. Így holnap még sütök sütit, és hétfőn, a tényleges születése napján viselheti majd a "Birthday girl" kitűzőjét is, hogy mindenki lássa, ő most (holnapután) 5 éves.

Itt a nyár...

Mivel a héten szünet van, nehezen bírok a gyerekekkel... Unatkoznak, mennének mindig valahova, persze legyen itthon kaja mindig, és szórakoztassam is őket. Timi 3 napot volt tánctáborban a város másik végén lévő komplexumban, reggel vivős, délután hozós tábor volt, nagyon élvezte, hiába volt vadidegenek között egész nap.
Ma végre megjött a nyár (már tegnap is a szomszéd utcában volt, de ma ideért). Felfújtuk a két hete vett medencét, telehordtuk vízzel és óriási strandolást csaptunk. A képek - továbbiak itt - magukért beszélnek:

Sűrű hétvége: kiállítás, fesztivál, karnevál

Ez a hétvége hosszú hétvége volt, mivel hétfő munkaszüneti nap (arról nem is szólva, hogy ez a hét iskolai szünet). Szombaton Bandival kettesben elmentünk Aylesburybe (kb. 40 percnyire lévő város), ahol nagyszabású, kétnapos vasútmodell-kiállítást és -vásárt rendeztek. Egy stadion termében volt, de nagyon szűkösen oldották meg. Iszonyatos tömeg, meleg, fülledtség volt, nem lehetett odaférni semmihez. Fotókat is nagyon nehéz volt készíteni, lökdösték az embereket, világítás sem volt normális, nagyon hamar meguntuk az egészet, el is jöttünk...
Aylesbury, vasútmodellek

Vasárnap meglátogattuk a Canal festivalt, amelyet idén Hemel Hempsteadben rendeztek. Ez egy háromnapos rendezvény, eddig Tringben tartották (értelemszerűen a csatornaparton). Olyasmi, mint otthon nálunk a testvérvárosi napok: van sátor, ahol lehet inni-enni, kézműves-termékek kirakodóvására, arcfestés, bohócok, zenészek játszanak (többfélék is), madárbemutató stb. És mivel csatornafesztivál, néhány hajót kidekoráltak, feldíszítettek, sőt, sétahajókázni is lehetett az egyikkel - ezt kihagytuk, nem lett volna hatunknak olcsó mulatság. És egyébként is, elköltöttük a pénzüket - a belépőjegyen kívül - sajtra. Négyféle finom sajtot vettünk (persze előtte - a kicsik kivételével - mindannyian megkóstoltuk), igaz, volt miből választani...
Canal festival, Hemel

Ma pedig Lutonban jártunk, Mártiék meghívására, megnéztük a lutoni karnevált. Az időjárás nem szeretett minket, az elején még csak borús volt az idő, de a közepe felé elkezdett szakadni az eső, és onnantól kezdve nem hagyta abba. Végignéztük az összes felvonulót (nem is tudtam, hogy esőben ilyen nehéz fotózni...), majd visszabaktattunk a kocsihoz, de olyan mindegy volt, hogy esik-e vagy sem, hiszen már talán az alsóneműnk is vizes volt. Ennek ellenére nagyon jól éreztük magunkat, úgy tűnik, anglicizálódunk: fel sem veszünk egy kis esőt...
Luton, karnevál

(Két)heti történés - tömörítve

Repülnek a napok... akár itthon van a család, akár nem. Bár most többet voltak itthon, mint nem, ugyanis betegek voltak. Először csak egy, aztán mindenki - engem kivéve. Taknyos-náthás-köhögős időszakon vagyunk túl, szerencsére ezek "ritkák", de némelyiküket nagyon megviseli.
Újabb vendégünk volt, ezúttal Bandi "részéről", Anett, egykori kolléganője. Fényképeket nem igazán tudok mutatni, mert vagy ő csinált, vagy amikor nem, akkor mi sem...
Újabb open classroom, vagyis nyílt óra volt az iskolában, ezúttal csak Timiéknek. Mr. Burnage - gondolom, tanulva a múltkori esetből - külön meghívót készíttetett a gyerekekkel, hogy a szülők el ne felejtsenek elmenni. Tele is volt az osztályterem... Kiosztottak mindenféle papírokat, versenyről, táborról, követelményekről, és elmesélték, hol tartanak, mit csinálnak, és mit fognak az elkövetkezendőkben.
A Kata-féle HAFLS (Hertfordshire Adult Family Learning Service) tanfolyamon megcsináltam az összes elmaradt házi feladatomat, köztük egy angol nyelvi szintfelmérő-szerű tesztet. Annyira jól sikerült (40-ből 38 pontom lett), hogy kaptam egy szinttel feljebbi tesztet (pontosabban többet, hiszen az eheti szünet miatt a tanfolyam is szünetel), ez a következő házi feladatunk.
Ha már iskola, és eredmény: örömmel és szomorúsággal töltött el az a tény, hogy már egy éve történt, hogy államvizsgáztam. Ennek örömére megosztom az akkor készült fényképet (ezen sajnos nincs mindenki rajta, csak azok, akik velem egy napon vizsgáztak).

Heni, Zsuzsi és ismét London

Heni és húga, Zsuzsi is eljöttek meglátogatni engem. Na jó, inkább Angliát, illetve Londont. Szerdán jöttek, és mivel elmaradt ugye a tanfolyamom, velük tudtam tartani Londonba. Éjfélig tartó városnézést terveztünk, de annyi mindent zsúfoltunk bele a napba, hogy 8 órakor már hullafáradtak voltunk, és nem vágytunk másra, csak egy forró fürdőre és egy meleg ágyra.
Utaztunk vonattal, ötféle metróval, emeletes busszal, láttuk a Buckingham-palotát (az őrségváltást is), a St. James parkot, a Big Bent, a London Eye-t, a Westminster apátságot, a Trafalgar teret, a Picadilly Circust; a Towert (kívülről) és a Tower hidat, felmentünk a két oszlopot összekötő üvegfolyosóra is; elmentünk a Baker streetre, a Sherlock Holmes múzeumba, sétáltunk a Hyde-parkban, és benéztünk a Harrod's áruházba is. 

Még több fénykép itt: London - Heniékkel

Csütörtökön Hemelben sétáltunk, a belvárost néztük meg és szinte az összes – egyfontos, ruházati, jótékonysági, cipő-, édesség- és miegyéb – boltot. Délután – már kocsival – lementünk a csatornapartig, ahol elsétáltunk a kikötőig, és ezzel be is fejeződött a nap. Sajnos ma reggel már repültek haza, de ritka tartalmas két nap volt. Sajnos, vendéglátóként nem tudtam tündökölni, idő hiányában be kellett érniük az angol ételekkel – és nekem is. Az időjárás sem hazudtolta meg önmagát, volt eső, gatyarohasztó meleg, szél, minden ezalatt a két nap alatt, vagyis jó kis ízelítőt kaptak Angliából, de ezek egyike sem zavart bennünket abban, hogy jól érezzük magunkat.

Néhány fotó, csak úgy…

Időnként kijutok a kertbe, a városba, esetleg a Nyakaskőhöz (főnivel) fotózni, néha igyekszem vinni normális felszerelést is, több-kevesebb sikerrel.

Ezekből válogattam témától, időtől függetlenül. Még több fotójegyzet itt található: mindenféle képek

Valamint a városban fotótéma után járva belebotlottam egy veteránautóshowba, íme: öreg autó nem vén autó...

Tájfutás – immár rendszeresen

Most már hetek óta részt veszünk a kedd esti edzőfutásokon, amelyek háromhetente vannak más városban, de ugyanazon a helyszínen. Szombaton elvittük versenyezni az összes gyermeket, vasárnap csak mi mentünk a nagyokkal, Szabolcsék vigyáztak a kicsikre. A szombati versenyen Kata apájával ment, Timi velem, a nagyok saját pályát futottak, valamint mi is, miután beértünk a kicsikkel, rábíztuk őket a nagyokra, és mentünk a saját pályánkon (is). Nem mondom, hogy túlzottan előkelő helyen végeznénk (bár szombaton 6. lettem), de részint nagyon jó időtöltés, részint pedig ennyi mozgásra minimum szükségünk van, nem beszélve a jó levegőről. A kicsik is élvezik, jó látni, ahogy tájolóval, térképpel a kezükben rohannak egy-egy pont felé. Ha az időjárás és az anyagi helyzetünk is engedi, akkor szeretnénk minél sűrűbben járni futni, bár egyelőre csak a közelben.

Pillangóvilág – királyi esküvő

Bandi szabadságon volt a húsvéthétfővel kezdődő héten, és mivel a gyerekek két nap iskolában voltak, kihasználtuk az időt, elmentünk kirándulni. Meglátogattuk a nem messze található pillangóvilágot (Butterfly World), amely – ahogy tapasztaltuk – családok és iskolások kirándulóhelye. Van ott lepkefarm, labirintus, a növényvilág különféle bemutatását célzó kiállítás stb. Egész napos program volt, de nem bántuk, hogy a kicsiket-nagyokat nem vittük magunkkal. Részint unatkoztak volna, részint volt ott épp elég hangos kisgyerek, akik sikongattak a lepkéktől, rohangáltak a szabad téren, hozzányúltak mindenhez, amihez lehetett – legalább a mieinktől megmentettük ezt a szép helyet…

Bár a két esemény nem illik egy helyre, de mivel egy héten történt, és ez utóbbi nem érdemel külön bejegyzést, egy kalap alá veszem a pillangóvilággal. Megnéztük a királyi esküvőt. Nem a helyszínen (ahogy Dóri és én terveztük), hanem a tévében, a tévé előtt ülve mindannyian. Már csak a popcorn hiányzott a kezünkből. No, nem az egész műsort elejétől a végéig, csak nem sokkal a ceremónia előtt kezdtük el nézni, és utána viszonylag hamar be is fejeztük. Ellenben begyűjtöttünk sok újságot (napi- és hetilapot), mindet végiglapozgattam, hihetetlen, hogy magukat újságírónak nevező emberek milyen alaposan kitárgyalják a királyi esküvő legapróbb részleteit is – kezdve a két csók elemzésével (hány percig tartott, hogy tartotta Kate a száját), a cipősarkok átlagmagasságán át egészen a jó királyné lesz-e majd sok év múlva Catherine, Cambridge hercegnője kérdőívig. Este minden adón bemutattak összeállítást az esküvőből, így többször, többféle szögből újra megnézhettem a ceremónia részleteit – és természetesen itt is megtudtam újabb és újabb részleteket a királyságról, az esküvői ruháról (nem is tudtam, hogy négyféle virág – rózsa, lóhere, bogáncs és nárcisz – volt belehímezve a csipkébe, utalva Anglia, Írország, Wales és Skócia nemzeti virágaira) és persze a hercegnő gyerekkoráról.

Petra, Ildi, Márti – és persze Frances

Nem emlékszem, említettem-e (ha igen, elnézést kérek, ha nem, akkor itt az alkalom), hogy folyamatosan ismerkedem magyarokkal… Ami önmagában még nem különleges, de itt a lényeg az "ahogy"-on van. Ildivel, Bandi kollégájának a barátnőjével természetesen Bandi révén kerültem kapcsolatba. Volt egy kanapéjuk, szóba jött, hogy elhoznánk, így egyszer elszaladtunk hozzájuk, megnézni azt. Rávaló héten az angol tanfolyamon összefutottunk, onnantól kezdtünk el levelezni és találkozni egymással.
Frances még április elején szólt, hogy találkozott a csatornaparton kutyasétáltatás közben egy magyar lánnyal, megadná nekem az adatait, ha gondolom, vegyük fel egymással a kapcsolatot. Ő Petra, akivel így kb. 3 hete ismerjük egymást, kedden eljött velünk tájfutni és megismerkedett a gyerekeimmel is (szegényke…).
Két hete Frances megint találkozott egy lánnyal (lehet, arrébb kéne költöznünk?) a csatornaparton, ő Márti, a telefonszámát megadta, és bár nem értem el, a hangpostáján hagytam üzenetet, de azóta még nem hívott vissza.
A héten pedig Adam szólt, hogy ő is találkozott valakivel, elküldte az adatait, neki tegnap írtam egy e-mailt. Persze, van, hogy megüti a fülem magyar szó a városban, de valahogy furának tűnne odamenni valakihez, a nyakába ugrani csak azért, mert magyar.
Végre eljutottam Lutonba is Mártihoz (ő egy másik), aki a blogomon keresztül talált rám. Vele már levelezek egy jó ideje, nem is lakik messze, de egyszerűen nem jutottam el oda, hogy találkozzunk is. Ez a héten végre megvalósult, Márti pont olyan, mint ahogy a beszélgetéseink, levelezéseink alapján elképzeltem, jövő héten – ha minden összejön – újra találkozunk. És ha már Francest említettem, akkor íme pár kép róla és a kutyáiról. Végre nem felejtettem el fényképezőgépet vinni…

Tanfolyam, munka – bizonytalan időre elhalasztva

Hétfő reggel lelkesen, a kiírt 9.15-ös időpontban jelentkeztem a leendő képzésem helyszínén a recepción, majd felballagtam a 3. emeletre, ahol lennie kellett volna minimum a trénernek, a koordinátornak és pár hozzám hasonló mezei munkára várónak. 9.30-kor kellett volna kezdődnie a tanfolyamnak, de sehol senki nem volt. Kicsit aggódtam, így visszasétáltam a recepciós hölgyhöz, hogy ugyan már segítsen nekem, hol lehetnek a többiek. Mivel nem volt informálva semmiről, elkezdte telefonon üldözni a koordinátort, akit nagy nehezen sikerült is utolérnie. Átadta nekem a telefont, hogy beszéljem le vele, mi is a gondom. Kicsit kezdtem morcos lenni… A koordinátor hölgy azt mondta, a tanfolyamot az előadó betegsége miatt törölték, és úgy emlékszik, azt hiszi, hogy nekem is küldött e-mailt erről… Még morcosabb lettem. Mondtam, nem kaptam semmilyen e-mailt, telefont, sms-t, levelet, semmit. És most mi legyen? A következő tanfolyam Hemelben június 6-án indul, majd küld róla értesítést. Addig várnom kell.
Mire hazaértem, már kellőképpen felmérgeltem magam. Már az egészet nem értem. Amikor interjún voltam, telefonon beszéltem vele, és amikor másodszor is vissza kellett mennem, azt beszéltük, hogy van ez a képzés, amely 4 hetes, és azért nem tudom elkezdeni március végén, mert megyek Magyarországra április közepén, így pont beleesne. Vagy nagyon félreértettem valamit, vagy a hölgy nagyon nincs képben. Mivel egyetlen papírban sem találtam utalást a négy hétre, sőt, arra sem, hogy a tanfolyam (képzés) egyáltalán egy napnál tovább tart, írtam neki egy e-mailt két hete, amire szinte azonnal válaszolt. Nem, a tanfolyam nem 4 hét, hanem csak egy hét, öt egész nap, hétfőtől péntekig, reggel 9-től délután 4-ig. Hát jó, biztos félreértettem, nem figyeltem stb. Mellékesen megkérdeztem, minden rendben volt-e a referenciáimmal. Visszaírta, hogy Angelának már két levelet is írt, de nem válaszol… Rögtön írtam neki, félórán belül jelzett, hogy ő semmilyen levelet nem kapott, de – mivel megadtam a koordinátor elérhetőségeit – azonnal felhívta a nőt, és megbeszélték, hogy másnap az irodából elküldi a referenciát. Ezek után nem vagyok biztos már semmiben, de a koordinátorban semmiképp. Kérdeztem, nincs-e esetleg másik – korábbi – időpont valamelyik másik városban a környéken, hogy elkezdhessem végre ezt az egészet, mert kicsit csalódott, türelmetlen és morcos vagyok. De, van. Két hét múlva egy szomszédos városban, de azon a héten a kicsiknek kétnapos szünetük lesz, és nem tudom őket így hova tenni. Vagyis kénytelen leszek várni június 6-ig, és ki tudja, még meddig, mire elkezdek dolgozni…

Mit is írjak, mit is írjak?

Ha ilyen ütemben (ilyen ritkán) folytatom tovább a blogírást, jobban jár mindenki, ha nem időrend szerint, hanem témák szerint szelektálom a mondanivalómat.
Tematika szerint a következőkről szeretnék a közeljövőben beszámolni: iskola, munkahely, fényképezés, barátok, London (ismét), kirándulás-egyéb.
Kezdjük a legelsőnél: iskola.
Gergőnek sikerült kiválasztani, hogy milyen tantárgyakat szeretne tanulni jövőre, és azt is, hogy milyeneket nem. Tegnap volt bent Bandival a suliban, ott egyeztettek a megfelelő személlyel, így hamar el lett döntve, hogy többek között a főzés, a technikai dolgok és a rajz, művészet érdekli.
Dórinak lezajlottak a vizsgái, ezek valamilyen év végi, "summer exam" megnevezésű vizsgák, amelyeket több-kevesebb sikerrel tett le. A sikerességéről még sajnos nem tudunk semmit. A hétfői médiavizsgát magyarul írta meg, a feladatot ugyan értette, hogy mit is kellene csinálnia, de sajnos nem tudta magát kifejezni angolul, sem a szavakat nem tudta leírni – hiszen ő nem az alapoktól kezdte tanulni az angolt, hanem az élő beszédet (hallás alapján). Így felhívtak az iskolából még hétfőn, hogy bemennék-e lefordítani a szöveget, amit írt, hátha úgy értékelhetőbb lesz a beadott anyag. Beültettek egy irodába, pár üres papírlappal, a vizsgalappal, és uccu neki, fordítsam. A múlt heti vallásvizsgát is magyarul írta, ezt jeleztem az évfolyamfelelősnek, azt mondta, majd utánanéz, de amiatt még nem hívtak...
Timi pomponlány lesz – ha minden jól megy. Legalábbis tanulja ennek csínját-bínját. Vége a főzőklubnak és újabb lehetőségként felajánlottak ezt (cheerlading) vagy az utcai táncot (street dance). Előbbit választottuk, nagyon tetszik neki, édes, ahogy a két "valódi" pomponnal bohóckodik, ugrál a tornaterem közepén (jó pár másik lánnyal együtt). A kicsik iskolája mindenre fel van készülve. Még a fogkiesésre is. Timinek az egyik foga az iskolában esett ki (persze az ő hathatós közreműködése következtében), rögtön kerítettek egy fogtündérnek előregyártott borítékot, beletették, és délután a kezembe nyomták – egy kacsintás kíséretében. Mivel a fogtündér ebben az országban nem apró ajándékot hoz, mint otthon, hanem pénzt, Timi reggelre egy fonttal lett gazdagabb, én pedig egy borítékkal.

Múlt héten megint nyílt nap (óra) volt a kicsiknél, Timihez mentem be, múltkor Katánál voltam. Egyedüli szülőként vettem részt… Éppen franciaóra volt, Mr. Burnage elmesélte, hogy 10-ig tudják a számokat, a sorszámokat, valamint tudnak válaszolni a hol laksz, hány éves vagy, hogy hívnak kérdésekre, és ezt be is mutatták. Hihetetlen volt látni, hogy az én magyar kislányomnak angolul elmagyarázzák, mi fog történni, majd franciául kérdeznek tőle és szintén franciául válaszol.
Mindkét apróságra csak jókat mondhatok, igaz, a nagyokra sincs panasz. Folyamatosan hozzák az okleveleket, íme, ízelítő belőlük (a többi a webalbumban található). 

A kicsik voltak születésnapi buliban (birthday party). Timi Pariséknál volt ottalvós partin (másnap volt a királyi esküvő, így nem volt iskola), Kata pedig Hollyéknál volt egy vasárnap délután. Katának hamarosan születésnapja lesz, de sajnos sem a házunk, sem én nem vagyok alkalmas tíz-tizenöt angol apróság szórakoztatására. Próbáltuk esetleg a helyi McDonald's-ot, de itt nem vállalnak születésnapi partit, ellenben a helyiséget ingyen bérbe adják, már csak olyan embert kéne találnunk, aki animátorként közreműködik Kata partiján. Vagy itthon megünnepeljük és csak a családdal kell osztoznia a tortáján…
Iskolatémában még meg kell említsem Timi első, "igazán komoly" angol nyelvű házi feladatát. Ki kellett választaniuk egy bolygót, és arról kellett írni pár mondatot. Nehéz szülés volt, de íme, így sikerült: 

Dóriék múltkori táncbemutatójáról már írtam, de most az iskola újságja is írt, gondoltam, megosztom a nagy nyilvánossággal:

A középső kép jobb oldalán, a színpadon Dóri